Cserjés Katalin:
Május 31. péntek, vége a májusnak is, elrohan minden, elrohan felettünk, észrevétlen’ az Idő… Túl a fátyolos nosztalgián, csendes búbánaton az Idő visszafordíthatatlansága és megállíthatatlansága felett, (nézzük csak meg e két bárdolatlan hosszúságú, ki-mondhatatlan, szerkezetileg rémületes tagolású szót, s ámuljunk páratlan és csodálatos magyar nyelvünk felett…! Ilyent az angol biztosan nem tud!!),
