Valóban hatalmas munkát végzett mindkét építész, Steindl Imre főleg neogótikus, míg Ybl Miklós neoreneszánsz stílusban. Nehéz egy rövid bemutató keretébe szorítani tevékenységük ismertetését.
Aszalai Magdolna előadásában azt is elmondta, hogyan és hol tanulhattak ebben a korban az építészek, milyen gazdasági háttér volt tevékenységükhöz.
Egy hét múlva tovább hallgatjuk a gyönyörű épületek ismertetését.
Ybl Miklós Aszalai Magdolna
A felvételeket Magyar Józsefné készítette.
Aszalai Magdolna előadásában a 19. századi magyar építészet két óriását,
Ybl Miklóst és Steindl Imrét mutatja be, akik bár más-más stílusban alkottak, egyaránt meghatározták a dualizmus kori Magyarország arculatát.
Megismerhetjük, hogyan születtek meg a 19. századi Budapest ikonikus épületei, betekintést nyerünk az építészek közötti rivalizálásba, és felfedezzük a részletgazdag homlokzatok mögött rejlő történeteket.
- Ybl Miklós (1814–1891) – A neoreneszánsz mestere:
A klasszicizmustól a romantikán át a kifinomult neoreneszánszig ívelő pálya. Ybl volt az, aki a „köveket beszélni tanította”, megalkotva az Operaházat, a Szent István-bazilika végleges formáját, a Várkert Bazárt és számos pesti palotát. Munkássága a tekintély, a harmónia és a reprezentáció szimbóluma.
- Steindl Imre (1839–1902) – A neogótika nagymestere:
A középkor iránti rajongás és a historizmus elkötelezett híve, a Műegyetem tanára, aki a műemlékvédelem terén is maradandót alkotott. Fő műve, a Parlament, Európa egyik legszebb gótikus ékszere, amely a magyar államiság ezeréves történetét foglalja építészeti keretbe. De ne feledkezzünk meg a Váci utcai Új Városházáról vagy a Rózsák terén álló templomról sem.
Mayer Ede (1857-1908)
Ybl Miklós
1896
Budapest I.kerület
Damkó József (1872-1955)
Steindl Imre
1900
Budapest Országház Képviselőházi társalgó
